Falukrónika /

Balatonendréd története a kezdetektől

Egy 1082-ből származó oklevél említi először a falu nevét, melyet az Endre-András névből eredeztetnek. A község védőszentje is Szent András. Előbb a veszprémi, majd a fehérvári káptalan birtoka lett. 1390-ben Zsigmond király a karthauzi szerzeteseknek adta cserébe. A Karancsó-hegyen egy honfoglaláskori lovas sírjára bukkantak.
A török uralom idején járási székhellyé nyilvánították, majd 1545-ben várát megerősítették. A megszállók kiűzésekor állítólag a menekülő törökök a Várcsige-hegy oldalában ásták el kincseiket, amit azóta is hiába keresnek.
A török időkből maradt meg a község több helységneve is. A Rózsa hegyet a török bég kertjéből eredeztetik, a Duda hegy pedig a vezér mulatóhelye lehetett.
A falu további története a tihanyi apátság birtokpereiből követhető nyomon. 1593-tól a 15 éve háborúban valószínűleg elpusztult a falu, majd a következő száz évben folyamatosan benépesült, s gyarapodott. Az 1700-as évek közepén csűrt és malmot építettek. Ekkortájt térhettek vissza a lakók a református hitről a római katolikusra. Iskolája már az 1600-as években is volt a falunak. Az 1700-as évek végén építettek egy újabbat, melyet aztán egy évszázad múltán tovább bővítettek.
A két világháborúban összesen 99 balatonendrédi esett el, 1993-ban avattak emlékművet a tiszteletükre. 1948-ban alakult a tsz csoport, mely 8 évig működött. 1956-ban a falu szülötte, Vidovics Ferenc Somogy egykori főispánja felrázta a községet. A forradalom leverése után néhányan a főispánnal külföldre menekültek, míg a többiekre börtön és meghurcoltatás várt.
Az 1959-es tsz megalakítása az ipar fejlődését is elősegítette. A lakosság több mint háromnegyede a mezőgazdaságból élt. Az előző század 60-as éveiben szövetkezeti támogatással fölelevenedtek a régi néphagyományok, a közművelődés, és az oktatás színvonala is emelkedett. Egyebek mellett új művelődési ház épült. 1970-ben Endrédet összevonták Zamárdi tanácsával. A társközségi szerepkör hatására romlott az előző években nyert fejlődés. Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan nőni kezdett a lélekszám, lakóteleppel bővült a település. A Zamárdi felé eső területen 86 telket parcelláztak.
1985-ben érdekképviselet szerephez jutott a helyi elöljáróság. Bővítették az iskolát, telkeket osztottak. Az önállóság teljesen 1990-ben valósult meg. Először a körjegyzőséggel, majd két év múlva az önálló önkormányzattal.