Csipkemúzeum /

Kájel Csipkeház

Egy magánházban áll az a csipkemúzeum, melyet Kájel Endre református tiszteletes gyermekei készítettek édesapjuk, az endrédi csipke meghonosítójának emlékére. A múzeumban több, mint két szobára való, 80 féle csipke van tablókra, vitrinbe rejtve. Maga a gyűjtemény Magyarországon egyedülálló. Az itt látható csipkék csaknem egy évszázad termékei, néhány olyan különlegességgel, mint a 600-700-as cérnából készített - amely nem vastagabb az emberi hajnál - vert vagy horgolt darab. A brüsszeli csipke a legvékonyabb, s hogy kiemeljék a mintát, egy vastag szálat visznek végig rajta. Gyakori minta a pókos, a virágos, a tulipános, a szegfűs és liliomos, de számokat is használtak, a nyolcas például gyakran visszatérő motívum.
Az Európa-szerte híres Kájel-csipke 1908-22-ig virágzott. Utána az angol gépi csipke az olcsósága miatt kiszorította a piacról. Pedig az országban Tokajtól Kaposvárig sokfelé volt csipkekészítő üzeme az endrédieknek. Erről pedig a levelezések és számlák tanúskodnak, amit Kájel Endre lánya, Sára szeretne kiadott formában megőrizni az utókornak.
Előfordult, hogy a parókiában 12 kiló végcsipke volt, amit 40 telepről küldtek. Az üzemben 25-50 méteres végcsipkét is készítettek. A függönyökön általában öt méter végcsipke van, amit egy asszony készített el. Ehhez 74 pár orsót kell jobbról balra, balról jobbra forgatni.
A Csipkeház hitelesen mutatja be a helyi csipkeverés múltját és változásait. Megtekinthető június 26-tól augusztus 20-ig, valamint előzetes egyeztetés alapján.